Látvány ízelítő a 24.-én tálalt menüből.




Vaniliás almaleves, mángold+spenót főzelék, laskagombásfasírt, diós kosárka, alma és hónapos retek (ami a képről lemaradt).


Segítek azoknak akik kérik és elfogadják!

A Tabán Családsegítő Közösségi Házba 40 személy heti rendszerességgel érkezik az általam készített és osztott ebédért.




Példaképem!


Sríla Prabhupáda, a modern világ lelki tanítómestere

Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda 1896-ban született az indiai Kalkuttában. A család gyakorló gaudíja vaisnava (Krisna-hívő) volt. Abhay Charan nevet kapta, beceneve Nandu volt, mivel Nandotszava napján egy nappal Krisna születésnapja után született. Kiváló eredménnyel végezte tanulmányait a kalkuttai Scottish Churches’Collegen-on. Diplomát szerzett filozófiából, közgazdaságtanból és angolból. 1922-ben ismerkedett meg lelki tanítómesterével Bhaktisziddhánta Szaraszvati Thákurral, akit a modern India egyik legnagyobb vaisnava szerzetesének tartanak. Bhaktisziddhánta kivételes képességekkel rendelkező tudós és polihisztor volt, valamint számos gaudíja vaisnava kolostort alapított a szubkontinens több pontján. 11 évvel később hivatalos lelki avatásban részesítette Sríla Prabhupádát.

Lelki tanítója kérésére a következő években angol nyelvű magyarázatot írt az egyik legtekintélyesebb vaisnava szentíráshoz, a Bhagavad-gítá verseihez. 1944- ben, amikor a világot elborította a második világháború pokla, békét és az Isten iránti tiszta odaadást hirdette a Vissza Istenhez folyóirat hasábjain. Később teljesen visszavonult, szannjásza avatást kapott (lemondott életrenbe lépett) és minden idejét a tizennyolcezer verset számláló Srímad-Bhágavatam (Bhágavata Purana) fordításának szentelte.

1965-ben élete legnagyszerűbb, egyben legkockázatosabb vállalkozásába fogott lelki tanítómestere kérésére. Egy teherhajó fedélzetén, hét dollárral a zsebében, 69 évesen elindult az Amerikai Egyesült Államokba, hogy megismertesse a vaisnava tanításokat a nyugati világgal. Rendkívüli erőfeszítések árán és tiszta odaadásának köszönhetően, 1966-ban sikerült létrehoznia az ISKCON szervezetét. (International Society for Krishna Consciousness, magyarul a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét). Sríla Prabhupáda tehát nem egy új vallást alapított, hanem egy olyan világméretű szervezetet hozott létre, amely a világ minden részén lehetőséget nyújt az embereknek a vaisnava filozófia megismerésére és az ezen alapuló vallásos életmód gyakorlására.


A következő évtizedben száznyolc templomot épített a világ legfontosabb nagyvárosaiban, több ezer tanítványt fogadott el életkortól és bőrszíntől függetlenül. Önfenntartó farmközösségeket, vallásos oktatást nyújtó iskolákat, és mindenki számára nyitott vegetáriánus éttermeket alapított. Sokan India egyik legnagyobb tudósaként, filozófusaként, és kulturális nagyköveteként tisztelik Sríla Prabhupádát. Az 1976-os Britannica Book of Year szerint: „Sríla Prabhupáda tudományos és irodalmi köröket kápráztatott el világszerte azzal, hogy az 1968. októbertől 1975. novemberig terjedő időszakban megírt és kiadott ötvenkét könyvet az ősi védikus kultúráról.”


Sríla Prabhupáda könyveit eddig már több mint nyolcvan nyelvre lefordították a világon. Észak-Amerika egyetemein és a világ több ezer könyvtárában elérhetőek a nagyközönség számára is. Amit Sríla Prabhupáda ezalatt a tizenkét év alatt véghezvitt, az csodával határos. Tizennégyszer körbeutazta a világot, könyveket írt, szentírásokat fordított, előadásokat tartott, és mindvégig személyesen oktatta tanítványait. 1977-ben hagyta el ezt a világot az indiai szent zarándokhelyen Vrindávanában.